Volt (V) - Feszültség

Az elektromos feszültség, vagy más néven potenciálkülönbség, a villamos áramkörben két kiválasztott pont közötti potenciálkülönbséget jelenti. Ez a feszültségmérés alapvető fogalma, amelyet a jel U jelöl, és a volt (V) az SI-mértékegysége. 

A feszültség tulajdonképpen azt a munkát jelenti, amelyet akkor végzünk, ha 1 coulomb töltést viszünk át az egyik pontból a másikba. Ez a munka az energiaátvitel mértéke, és az elektromos áramkörben a feszültség a mozgás irányát jelöli.

Az elektromos feszültség lehet egyenfeszültség (DC), amikor a pólusok jellege nem változik, vagy váltakozó feszültség (AC), amikor a feszültség adott frekvenciával változik.

Az egyenfeszültség gyakran előfordul olyan eszközökben, mint a ceruzaelemek vagy a gombelemek, ahol például 1,5 V, 3 V vagy 9 V feszültséget használnak. Az elektronikai berendezések, számítógépek és autók esetében pedig gyakran alkalmaznak 12 V vagy 24 V egyenfeszültséget.

A váltakozó feszültség az otthoni villamos hálózatban található, például 110 V vagy 230 V Magyarországon. Az ipari felhasználásra szánt hálózatokban pedig a 400 V-os feszültség gyakori.

Az elektromos feszültséget feszültségmérő eszközök segítségével mérjük. Ezek az eszközök áram-ellenállás kombinációján alapulnak, és az Ohm-törvényt használják a feszültség kiszámítására. Az Ohm-törvény azt állítja, hogy a feszültség egyenlő az áramerősség és az ellenállás szorzatával.