Napkollektor

A napkollektor egy olyan eszköz, amely képes közvetlenül a napsugárzásból hőenergiát nyerni és azt felhasználni fűtésre vagy melegvíz előállítására. Egy átlagos háztartási napkollektor mérete kb. 2-4 négyzetméter, és általában 50-80%-os hatékonysággal dolgozik. A napkollektorokat általában azokban az országokban alkalmazzák leginkább, ahol sok a napsütéses órák száma.

A napkollektorokat két fő típusba sorolhatjuk: folyadékos és légnemű. A folyadékos rendszerekben egy folyadékkal töltött csövet helyeznek el az abszorberlapokon, amelyek az energiát felveszik és továbbítják a hőcserélőbe. A leggyakoribb folyadék a víz vagy a glikol-víz keverék. A légnemű napkollektorokban pedig az abszorberlapokon lévő levegőt melegítik fel, amelyet aztán ventilátorok segítségével továbbítanak a fűtőtestekhez.

Az abszorberlapokat általában fekete festékkel vonják be, hogy minél hatékonyabban elnyeljék a napenergiát. Az abszorberlapok mögött általában egy szigetelőanyag réteg található, hogy a hő ne vesszen el. A hőcserélők általában lemezekből vagy csövekből állnak, amelyek a napkollektorban felmelegedett folyadékot vagy levegőt használják fel a hő leadásához.

A napkollektoroknak számos előnye van, többek között csökkentik az energiafelhasználást, hozzájárulnak a környezetvédelemhez, hosszú élettartamúak és általában könnyen karbantarthatóak.